Nemzetközi konferenciasorozattal emlékeztek a Páneurópai Piknik 25 évvel ezelőtti történelmi eseményeire Sopronban.

- A történtek jelentőségét növeli, hogy ilyen horderejű változások - az európai történelem megfigyelhető „algoritmusa" szerint - korábban vérrel és vassal következtek be. Aligha becsülhető eléggé, hogy a kontinens történelmének legutóbbi gyökeres fordulata ezúttal lényegében békésen, háborús tömegpusztításoktól mentesen zajlott - hangoztatta dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere köszöntőjében. - Másik sajátossága a fordulatnak, hogy nem a modernkori politika meghatározó intézményesült aktorai, pártok, illetve regnáló kormányok voltak a metamorfózis kezdeményezői és kiteljesítői, hanem „civil" szerveződések által generált tömegmozgalmak. A legnagyobb horderejű változás köztudottan a német kettéosztottság megszüntetése volt. Mindazonáltal a német újraegyesítés nem a világszerte ismert sokkoló jelkép, a Berlini Fal leomlásával kezdődött, hanem itt, a Páneurópai Pikniken, az magyar-osztrák határ mentén - mondta dr. Fodor Tamás.

Magas László, az egykori esemény szervezői által létrehozott Páneurópai Piknik 89 Alapítvány elnöke arra hívta fel a figyelmet: az időben előrehaladva mind széttartóbbak az egykori eseményekre vonatozó visszaemlékezések, ezért arra volna szükség, hogy mihamarabb elkészüljön a rendezvény "mindenki által elfogadott tényfeltárása".

Antall Péter, az Antall József Tudásközpont vezetője - megjegyezve, "mindenkinek megvan a maga 1989-es története" - arról beszélt, az eseményeknek és az azokat évtizedeken keresztül megelőző csendes ellenállásnak számtalan olyan névtelen hőse, áldozata van, akikről szinte semmit nem tud az utókor.

Frank Spengler, a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti képviseletvezetője szerint a piknik "békés és döntő lépés volt a hidegháború által megosztott Európa újraegyesítése felé.

- A második világháború után kialakult jaltai rendszer lebontásának egyik legjelentősebb állomása volt a huszonöt évvel ezelőtt Sopronpusztán rendezett Páneurópai Piknik - hangsúlyozta Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke. Kiemelte: 1989-ben sikerült beváltani az 56-os forradalom célkitűzéseit.

Hildigund Neubert, Türingia tartomány kancelláriájának államtitkára azt emelte ki: a nyugatra menekülő keletnémetek, akikre az NDK akkori államhatalma lövetett, nem akarták elhagyni hazájukat, de egy olyan országban sem akartak élni, ahol "megállt az idő", ők viszont az alapvető megélhetésen túlmutató "jövőt akartak".

- Tudatos szervezés és szerencsés véletlenek sorozata vezetett negyedszázaddal ezelőtt ahhoz, hogy sikeresen zárult a sopronpusztai Páneurópai Piknik - emlékezett vissza az egyik szervező az akkori eseményekről szóló soproni konferencián hétfőn.

Nagy László, a Páneurópai Piknik 89 Alapítvány főtitkára egy kerekasztal-beszélgetésen arról beszélt, hogy határozott céljuk volt "a berlini fal lebontása". Hozzátette: "harminc véletlent tudnék sorolni, amelyek közül, ha egy nem jön be, bukik az egész". Kezdve a szervezők összetalálkozásával, a határnyitás ötletén és az ausztriai engedélyek nyolc nap alatti megszerzésén át Pozsgay Imre államminiszter támogatásáig, aki "nem csak védelmet adott" nekik - sorolta.

Filep Mária, a piknik ötletadója kiemelte: egyaránt a megrendezés felé lökte őket Nagy Imre és mártírtársai újratemetése és az a tény is, hogy a román határőrök golyóinak pár hét alatt több Magyarországra menekülő ember esett áldozatul, mint a vasfüggönynél évtizedek alatt.

A rendezvény két legfontosabb fundamentumaként Habsburg Ottót, a páneurópai mozgalom vezéralakját és Pozsgay Imre akkori államminisztert említve kijelentette, szükség lenne egy újabb Páneurópai Piknikre, mert a kiútkeresés Európa közepén ma is időszerű.

Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke, aki 1989-ben a zugligeti plébánián sok száz, Magyarországra érkezett, a Nyugatra továbbutazás lehetőségét váró keletnémet ellátásáról gondoskodott, azt emelte ki: az általa vezetett közösségben sajátos szellemiség alakult ki, amelynek eredményeként az NDK menekülő polgárainak problémájára magától értetődően adták meg "az igazi emberi választ, a szeretetet". Érdekes példaként említette, hogy a közösség tagja volt egy politikai menekült, aki korábban a romániai televízió "fő-főmunkatársa" volt, így a plébánián az egyik diktatúrából elmenekült ember segítette azokat, akik épp egy másik diktatúrát hagytak maguk mögött a szabad élet reményében.

A Páneurópai Piknik volt az a pillanat, amelytől "a németek szabadnak és egyesültnek érezhették magukat" - mondta az esemény negyedszázados évfordulója alkalmából rendezett konferencia kerekasztal-beszélgetésén Pozsgay Imre egykori államminiszter. Mint mondta, az esemény előkészítése idején, egy telefonbeszélgetés során vetette fel Habsburg Ottónak, hogy ha a Magyarországon tartozó keletnémet menekültek, "ha arra járnak, véletlenül, kitalálhatnának az országból", amire a páneurópai mozgalom az ötletet elfogadó vezetője azt javasolta: annak érdekében, hogy az esemény ne terhelje meg a két állam kapcsolatát, egyikük se vegyen részt a pikniken. Pozsgay Imre arról beszélt: amikor 1988-ban bejelentette a vasfüggöny, azaz a műszaki zár lebontását, jelezte, "nem a mi dolgunk, hogy más országok polgáraira vigyázzunk". Ez Berlin hivatalos köreiben komoly felháborodást váltott ki, s ezért fogadta örömmel nem sokkal később, hogy a Szovjetunió "magára zárta az ajtót" ebben a tekintetben. A pikniken történtek "lezárták az NDK-val való tárgyalás lehetőségét", mondta, utalva a keletnémet kormány "látszólag gáláns" javaslatára, amely szerint Magyarországról visszatérő polgárai továbbutazhatnak Nyugatra, de tudomása szerint ezzel a lehetőséggel senki sem kívánt élni. Pozsgay Imre szerint az NDK, Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország átengedésével a Szovjetuniónak "nyakába varrták azt a térséget, amely aztán felbomlasztotta". Ő a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján abban bízott, hogy "alakul majd Magyarországon is egy hiteles, demokratikus szellemű baloldali párt", ehelyett "a nómenklatúra menedékháza született meg", amelyet az 1990-es küldöttnévsor alapján "80-ban is összehívhatott volna Kádár János".

Az Európai Unió „évtizedes konszenzusos rendszere" békeidőben ugyan meghozta az eredményeit, de válságban nem működik, ezért „el kell döntenünk, milyen Európát akarunk" - hangoztatta hétfőn Sopronban, a Páneurópai piknik 25. évfordulója alkalmából rendezett konferencián Szájer József.

A Fidesz európai parlamenti képviselője, az Európai Néppárt alelnöke szerint Európa jövőjét illetően „teljes tanácstalanság uralkodik", pedig a kérdés az, hogy „csinálunk-e egy cselekvőképes Európát" vagy hagyjuk a jelenlegi, sodródó állapotot, amelyben reális döntések születnek ugyan, de perspektíva hiányában. Emlékeztetett: a nyolcvanas évek végén az európai közösség „épp sikereinek csúcsán járt", és - a kontinens keleti feléhez hasonlóan - ott sem számítottak arra, hogy a keleti blokk összeomolhat. Fennállt a veszélye, hogy a változások sorsa olyan irányba fordul, mint Kínában, ahol véresen verték le a Tienanmen téri tüntetést - tette hozzá.

Óriási kockázatok voltak ebben a rendszerben, és mindenki próbálgatta a rendszer határait - emlékezett Szájer József, hozzátéve, csak utóbb ismerték fel, hogy a határok feszegetésében bármeddig el lehet menni. Az Európai Unió tíz évvel ezelőtti bővítéséről szólva megjegyezte, „kész helyzetben az tűnt a legértelmesebb, kikerülhetetlen dolognak", de a régi és az új tagok „egymással dűlőre sohasem jutottak". Mivel a Nyugat azt várta, hogy az új tagállamok átvegyék sikerreceptjét, „hogy mi ehhez tudunk-e hozzátenni, arra nem voltak kíváncsiak"; „mi mindig nyugatra néztünk, a nyugatiak meg magukra" - fűzte hozzá.

Arnold Vaatz német parlamenti képviselő, a CDU/CSU parlamenti frakciójának elnökhelyettese arról beszélt: az első világháború kitörése előtt a kontinens éppoly rendben lévőnek látszott, mint pályája csúcsán az Európai Unió. A politikus szerint a közösség tagjai megtanulták, hogy „a nemzeti egoizmusok konfrontációja halálra van ítélve", ugyanakkor a második leckével adós maradt az EU, mivel „a régi Európa mind a mai napig a régi koordináta-rendszer szerint gondolkodik", és a kontinens keleti felét idegennek látja, ezzel is elvéve a közösség vonzerejéből az ott élők szemében.

Nógrádi György, a Budapesti Corvinus Egyetem Védelem- és Biztonságpolitikai Kutatóközpontjának vezetője azt emelte ki felszólalásában: amikor a kérdés felmerült, „az EU mindig azt a választ adta, hogy bővítünk, éppen ezért tart most ott, ahol tart", miközben a közösség sem a kilencvenes években Jugoszláviában, sem most Ukrajnában nem volt képes megoldani a válságot. A visegrádi államokról szólva megjegyezte, „nem vagyunk együtt", „nincs is igazi együttműködés", hiszen ezen államok külkereskedelmi forgalmának alig három százaléka irányul egymás felé.