A Páneurópai Piknik és határáttörés 28. évfordulójára emlékeztek 2017-08-19

2017. augusztus 19-én tartottak ünnepi megemlékezést a Páneurópai Piknik Emlékparkban, ott ahol 1989-ben, az akkor ideiglenesen megnyitott osztrák-magyar határon több száz NDK-állampolgár jutott át Ausztriába.

A Páneurópai Piknikre és a határáttörésre való emlékezés nem csak nekünk sopronaiknak, hanem az európaiak számára is kiemelten fontos esemény, hiszen bátran monddhatjuk, hogy a történelme egy olyan fontos mérföldkövévé vált, melynek köszönhetően földrészünk ismét egységes és szabad lett.  

Az idei esztendőben virágok elhelyezésével és főhajtással emlékeztek az Európai Örökség címmel kitüntettet parkban, melyen részt vett Dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere, Barcza Attila és Dr. Farkas Ciprián városi tanácsnokok, Dr. Magas László, a Páneurópai Piknik egyik szervezője, a PáneurópaiPiknik '89 Alapítvány elnöke,  Frank Spengeler, a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi képviseletének vezetője, Katharina Landgraf, a német parlament CDU-képviselője valamint közéleti személyiségek, intézményvezetők és a tiszteletüket lerovó emlékezők.

Az emlékparkban történt emlékezés után a Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínházban tartott ünnepi hangverseny előtt mondott emlékező gondolatokat a Páneurópai Piknikre való emlékezés keretében Dr. Magas László, a Páneurópai Piknik egyik szervezője, a Páneurópai Piknik '89 Alapítvány elnöke,  Katharina Landgraf, a német parlament CDU-képviselője valamint Frank Spengeler, a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi képviseletének vezetője és Firtl Mátyás, Sopron és térsége országgyűlési képviselője. 

Dr. Magas László beszédében felidézte az 1989-es események egyik legfontosabb pillantát, amikor is a piknikre érkező német fiatalok a tervezett határnyitási időpont előtt áttörték a kommunizmus egyik jelképének számító vasfüggönyt, amely szerencsére és köszönhetően az akkor szolgálatban lévő hatátőrőknek vérontás nélkül zajlott le.

A 28-ik évfordulón Dr. Magas László köszönetet mondott mindazoknak, akik az akkori események emlékét a mai napig őrzik és ápolják. Hozzátette hogy ahozz, hogy ma méltóképpen tudjuk ünnepelni, és az akkori helyszín is azzá válhatott, amely kiérdemlete az Európai Örökség címet is, rengeteg segítő és jószándékú, támogató ember jóindulatára volt szükség, amiért jár a megbecsülés és a köszönet. Emlékezésképpen felidézte, hogy az első Orbán Viktor vezette kormánynak köszönhetően, 1999-ben kapott aszfaltozott utat a határfelévezető út, amely addig egy szinte járhatatlan, murvás mellékutnak számított és amely mára egy nagyforgalmat lebonyolító szakasszá válhatott és biztosítja a Páneuropai Piknik Emlékparkba érkezőknek is kulturált közlekedését. 

Dr. Magas László köszönetét fejezte ki a mostani városvezetésnek, amely Dr. Fodor Tamás polgármester vezetésével az elmúlt tíz évben mindig nagy figyelmet fordított a Páneurópai Piknik emlékének és ezáltal méltó rangra emelte annak emlékét és szellemiségét, utalva többek közt az huszadik évfordulón átadott Melocco Miklós szoborra is, amely az ÁTTÖRÉS címet viseli, és amely alkotás találóan fogalmazza meg az akkori események gondolatát, miszerint: Egy rab nép kinyitotta börtönének kapuját, hogy egy másik rab nép kiléphessen a szabadságba!

A Páneurópai Piknik '89 Alapítvány elnöke beszédében kitért a jövőbeni tervekre is, miszerint a harmincadik évfordulóra egy látogatóközponttal is gyarapodhat majd az emlékpark, amelynek munkatervei hamarosan bemutatásra kerülnek.  

Dr. Magas László zárszóként felhívta a figyelmet az ünnepi hangulat fényében az emlékezésre, azokra akik már nem lehetnek köztünk, ám aktív részesei voltak az akkori eseményeknek. Fontos, hogy emlékezzünk rájuk is, hiszen sokat tettek ők is azért, hogy az európai történelem egy fordulópontjához érhessen 1989-ben.

Katharina Landgraf, a német parlament CDU-képviselője köszöntőjében kiemelt barátsággal köszöntötte magyar barátait és a jelenlévőket és azokat, akik aktív szerepet vállaltak azokban az eseményekben, melyek hozzájárultak a két Németország újraegyesítéséhez. 

Az 1989-ben, a Páneurópai Piknik alatt történteket a régi Kelet-Németország lakói soha nem felejtik el, hiszen életük egy jelentős fordulópontját jelentette, amely utat nyitott számukra a szabadság felé. 
Beszédében felidézte az akkori különbségeket a két Németország között és ennek tükrében azt, hogy a 89-es piknik eseményei  akkor végre megszüntették a rájuk erőltetett megosztottságot is, amely azonban csak a felszín volt, de mégis jelen volt. 

A sopronpusztai események és a vasfüggöny leomlása volt az első mérföldkövet jelentő lépés ahhoz, hogy később a "Berlini fal" is leomolhatott, amelyek összessége jelentette azt, hogy egy új fordulóponthoz érkezett Európa történelme.

Katharina Landgraf hozzátette, hogy 1989 óta az Európai Unió felduzzadt és jelentős változásokon ment át, azonban soha nem szabad szem elöl téveszteni azt, hogy a béke továbbra is kiemelt jelentőséggel bírjon, amely megőrzése közös feladatunk. 

Igaz - tette hozzá -  hogy sok esetben a határtalanságot olykor a brüsszeli bürokráciája megnehezíti, ám az itt élő emberek barátságát és szabadság utáni vágyát ez sem akadályozhatja meg, amire kiváló példa az 1989-es piknik eseményei, amelynek emléke és szellemisége fontos, hogy a szemünk előtt lebegjen. 

Európának ma már új és hosszútávú tervekre van szüksége azzal kapcsolatban, hogy biztonságát és értékeit megőrizhesse, ám fontos, hogy a tagállamokban élő emberek barátsága és együttműkődése összhangban legyen és fontos, hogy ezért minden felelős politikus mindent megtegyen. 
Az európai népek közötti tisztelet és barátság 1989-ben egy új fejezethez érkezett, amelynek megőrzése továbbra is közös feladatunk. - zárta szavait Katharina Landgraf.

Frank Spengler, a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi képviseletének vezetője beszédében hangsúlyozta, hogy nagy hálával gondol azokra, akik aktív szerepet vállaltak az 1989-es sopronpusztai eseményekben, amely több száz keletnémet számára jelentette az atrocitás nélküli határátlépést a szabadság felé.

Kiemelte, hogy a Konrad Adenauer Alapítvány évről-évre igyekszik ezt az emléket ápolni és megőrizni, amelynek egyik új szerepvállalása az is, hogy az általuk szervezett Német-Magyar ifjúsági tábor résztvevői is jelenlehessenek és meismerhessék, bejárhassák az akkor történteket és természetesen a helyszínt. Fontos, hogy az új generációnak is felhívják a figyelmét ennek a jelentős eseménynek a történelmi pillanataira, fontosságára és tanulságaira. 

Németország és Magyarország nagyon jó szomszédok, noha nincs is közös határvonaluk, ám elég csak az 1953-as eseményekre illetve a magyarországi 1956-os forradalomra gondolni, melyek óta a szabadság utáni vágy a két nép között egy közös kötelék lett, amelynek szellemisége a mai napig összekapcsolja a két nemzetet és amit az 1989-es események csak tovább erősítettek.

A megemlékezés gondolatai után a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar adott ünnepi koncertet a Barlangszínházban a Páneurópai Piknik 28-ik évfordulóján, ahol Kodály, Bartók, Mascagni és Ravel művei csendültek fel.

Firtl Mátyás, Sopron és térsége országgyűlési képviselőjének ünnepi beszéde:

Egy esemény nem az idő múlásával válik történelmivé, hanem a kiváltott hatása által, a sorsfordító változásokat előidéző következményeiben.

 

A történelmi esemény attól "történelmi", hogy megszabja a múlt jelenen át vezető, jövő felé tartó, folyamatos mozgásának irányát. Ebből a szemszögből az 1989-es Páneurópai Piknik és határáttörés: hiteles történelmi esemény.

 

Olyan történelmi esemény, amelynek előidézői: kortársaink, személyes ismerőseink; olyan, amelynek tanúi lehettünk, olyan esemény, amelynek momentumai ismertek, dokumentáltak, amelyről maguk a szervezők még kérdezhetők, és amelynek, történészek általi feldolgozása is folyamatos.

Másrészről a Páneurópai Piknik szervezőinek nagy érdeme, hogy a megemlékezéseket évről-évre megszervezik, Sopron városának az, hogy azt támogatja és így biztosított az élő emlékezeten túl, a tények pontos rögzítése.

A történelmi jellegből adódik, hogy egyetemes értékalapon nyugvó perspektívából közelíthető meg a Piknik jelentősége.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi a határ közelségében és így annak változásait átélve, megküzdve éltük át rendszerek, világrendek változásait, 1921-et és a vasfüggöny korát is.

És ugyanúgy a múltban Európát a tatár, török, ellen határainkkal védtük, amiként ma a modern népvándorlás korában is ezt tesszük.

A határ jelöli otthonunkat, a teret, ahol a nemzet él és alkot. Védelmet ad, egyben biztonságot és keretet életünknek, ezért a határok változása mindig sorsfordító történelmi eseményeket jelez. (mint: Trianon, Páneurópai Piknik).

A határaink védelméhez való viszonyulásunk összefügg közösségi létünkkel, összetartozásunkkal, önazonosságunkkal és megmaradásunkkal. (most is a határainkat védjük)

Ezért, amikor sorsfordulók és határvonalak viszonyát említettem, azt azért is tettem, mert az elmúlt héten vettem részt 1000 kilométerre Soprontól, az Ojtozi-szorosban az Ojtozi csata 100 éves jubileumi emlékünnepségén,a történelmi Magyarország legkeletibb határán, ott ahol a soproni 18-asok a magyar határt védték ádáz küzdelemben.

 

Felemelő volt, az, hogy a történelmi Magyarország valamikori határán, a csata után 100 évvel mi magyarok a történelmi Magyarország legtávolabbi pontjairól újra egybegyűlhettünk közösen emlékezni – nem valaki ellenében, de önbecsülésünkre – , ahol tisztelettel és megbecsüléssel tartják számon 100 év múltán is a hős soproniakat.

 

Tisztelt Ünneplő Közönség!

Magyar határaink sorsa: nemzetünk sorsa.

 

Keleti határaink és itt a mi, nyugati, a szabadságba áttört határunk sorsa mind azt üzenik: nincs olyan ellenség, világrend, rendszer, diktátum, külső erő, vagy szándék, és nincs olyan távolság – sem térben, sem időben – amely erősebb lenne a hazaszeretetnél, a szabadságvágynál.

Legyen az német, vagy magyar: szabadságvágy egy van! Mert 1989-ben a Pikniket a magyarok megszervezték, de a határt a németek törték át!

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Megmaradásunkat, értékeink védelmét, a magyarság megújuló életerejét mindig is a Gondviselőbe vetett bizalma, a Szent István-i örökség beteljesítésébe vetett hite adta. Ennek az örökségnek megtestesítője az a Szent László, akinek emlékévében vagyunk, és akit éppen a történelmi Magyarország peremvidékein különlegesen is mint a hazát védő, segítő szentet tiszteltek. Ez a tisztelet ma is élő az egész Kárpát-medencében.

Amikor a Páneurópai Piknik „európaiságunk” közös szellemi, kulturális és hitbeli alapjaira is utalva nyitott határt a nyugati világ felé, akkor ezt ugyanezzel a szilárd magyar értékrenddel, tette, amelyet akkor európainak is joggal hitt.

A lovagkirály nagyon is mai „európai” módon küzdött azért, hogy békességben, egymás elfogadása mellett úgy építkezzünk, hogy szűkebb és tágabb otthonunkban, - hazánkban és Európában - gyarapodó, összetartozó közösséget hozzunk létre a nemzetiségek, nemzetek között.

László király célja az volt, hogy minden itt élő, az értékeinket értékként tisztelő, törvényeinket törvényként elfogadó számára egy biztonságos, szeretett hazát építsen, amit mindenki otthonának tekinthet még akkor is, ha különböző nyelvet beszél. 

Az országnak, amit László a Szent István-i alapokon épített, a zsidó-keresztény kultúrába alapozott, keresztény hitbeli meggyőződés volt az alkotmánya, ereje az életigenlő, sikeres  életformát megteremtő cselekvés.

Ha azt akarjuk, hogy Magyarország magyar maradjon és Európa megmaradjon, akkor ma is ezt kell alapul vennünk.

Vissza kell térnünk ahhoz, amit az európai integráció letéteményesei között De Gasperi, Adenauer, Schuman képviselt, akik maguk is úgy vélték, hogy Európa és a keresztény kultúra elválaszthatatlanok egymástól.

 „A demokrácia a kereszténységnek köszönheti lété (…) Egy keresztényellenes demokrácia (...) vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed.”

Amint Robert Schuman fogalmaz: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.”

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ma, amikor érezhetően történelmi idők járnak, Magyarország számára a keresztény értékek alkotmányos alapok és az egyetlen lehetséges megtartó szellemi kapcsolatot jelentik Európával. Ezt a kapcsolatot kereste a Páneurópai Piknik 1989. évi eseménye, és megtalálta nem csak a magyarok, de a németek és Európa számára is.

Ezért ez a tett abban is „történelmi”, hogy minden nehézségen felülemelkedő módon teszi elszakíthatatlanná és erőssé mindenkorra a magyar-német barátságot és kapcsolatot.

Meggyőződésem, hogy van közös jövőnk, beteljesítendő küldetésünk az igaz értékek közös Európájában. Mi, magyarok ennek teljesítéséhez hitünket és minden erőnket hozzáadjuk.

Ennek az Európának a megmaradásában, az igaz forrásból való megerősödésében bízva kívánok elkövetkező szép ünnepet, ezért a németországi választásokon pedig sok sikert Katharina Landgraf asszonynak és Frank Spengler úrnak!

 

Köszönöm, hogy itt lehettem és gondolataimat elmondhattam.